KÖRÚTI  HAJNAL

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a színek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére …

1923

ALBA AL VIALE

L’alba era cieca, sudicia, grigia.
Ancora dormivano i negozi con occhi vitrei,
I vice portinai insonnoliti spazzavano lentamente
Come mogi genietti, come elfi imbronciati,
Nella polvere sollevata del quartiere di pietre severe.

Ad un tratto tra due muri alti si é acceso
Il rosso inatteso del cielo d’oriente:
Su ogni vetro cadevano cento piccoli soli,
Sulla sporcizia dell’asfalto rotolavano
Milioni di carati di Luce Infinita.

La via stava ferma, incantata. Una acacia
Sottile inspirava ubriaca la benefica
Luce del Sole, e nella sua rada chioma verde è spuntato
Timido il suo tesoro di primavera:
Qualche grappolo di fiore, titubante e pallido.

Alla Luce non rispondevano ancora le voci della terra,
Solo gorgheggiavano allegre le allodole dei colori:
In una vetrina una cravatta inizia a cantare
Una canzone di color viola; poi con un sordo accento pesante,
Hanno iniziato a suonare le campane.

Malinconica la sirena di una fabbrica ululava; un tram, sulle sue
Rotaie consumate svoltó scricchiolando sulla piazza:
Si é fatto giorno, il lavoro gravoso è cominciato,
E nessuno ha visto il Sole, furtivo, gettare
Sulla mano di una giovane operaia, un bacio d’oro..

        (1923)

Traduzione di Herczeg Ildikó e Ugo Entità